A 2008-as szabadtéri mise 70 évvel ezelőtti eseményre utalt vissza, amely akkoriban Dorog várost nemzetközi jelentőségű egyházi eseménnyel állította reflektorfénybe. Hazánkban rendezték ugyanis 1938 májusában a Katolikus Egyház 34. Eucharisztikus Világkongresszus -át. Ennek keretében a dorogi Szt.Borbála templommal szemben, a tér túloldalán felépített "Szénoltár"-nál celebrált misét Eugéno Pacelli biboros, aki később XII.Pius néven lett pápa.

A Szénoltár vázlata gyerekkori emlékeim alapján	Az eredetileg ideiglenes céllal épült, tekintélyes, 12-15 m magas építmény a magyar címerben is fellelhető hármas-halom/korona/kettőskereszt motívumaira épült, a koronát kétoldalról övező térdeplő angyalokkal.

A hármas halom teljes felületét szénnel burkolták, és az építmény - Dorog építészeti múltját meghatározóan befolyásoló - és általam is nagyrabecsült Gáthy Zoltán építész tervei alapján készült.
Mint felnőtt fejjel megtudtam, a kivitelezésben oszlopos része volt kisiskolás tornatanárom, Török Jóska bácsi édesapjának, akit szerencsém volt még életében személyesen megismerni.

A sors furcsa játéka, hogy az egyértelműen vallási jelképeket magán hordozó építményt megkímélte a II. világháború, - és ami a legfurcsább - túlélte a -vallást nem igazán támogató - legvadabb Rákosi-korszakot , sőt a korai Kádár éveket is.
Így történhetett, hogy 1955-1963 között "Dózsás" kisdiákként magam is számtalanszor elsétáltam a szénburkolat helyén már csak acéltüskékkel borított furcsa építmény mellett, tetején a golyók ütötte (1956-, vagy még a háború?..)rozsdás kettőskereszttel, és a 4-5 m magas műkő térdeplő angyalokkal.
Az egykori oltár bemélyedése alatt elmozdítható fedkő volt, nyílásán 8-10 évesen játszótársammal többször lemásztunk a pincerészbe, megközelíthetetlen belső kürtőnyíláson át fel lehetett látni a koronáig, kölyök fantáziánk elrejtett kincset képzelt oda, a pince kövei közé pedig a mi kis titkos rajzainkat rejtettük egy darabig..

Aztán a 60-as évek fordulója körül valamikor egy reggel a Szénoltár helyén törmelékhegy, földhányás, és szobordarabkák vártak. Valamely felsőbb utasítást végrehajtó vagy "őrült" helyi elme úgy döntött, hogy eleget térdepeltek az angyalok, és az egész emlékművet felrobbantották...
Hogy pont ekkor miért lett olyan fontos, ma sem értem, mert utána majd 20 évig nem épült oda semmi, és a teljes tereprendezés már annyira nem volt érdekes, a földhányás a 80-as évek elejéig ott maradt, még évekig az oldalába süllyedt angyal-szárny és lábujj-maradványokkal együtt...

Aztán az élet és a sors úgy hozta, hogy szülővárosomba visszatérő fiatal építészként lehetőségem nyílt az egykori Szénoltár helyén egy új emlékmű megalkotásában részt vállalni.

Én ma is jobban örülnék annak, ha az eredeti Szénoltár állna, és helyreállítva egy páratlan, és érdekes magyarországi térkompozícióval gazdagítaná városunkat.

De annak örülök, hogy a tér végi nagy semmi újra értelmet kapott, és ebben, majd később a Szt.Borbála templom eredeti, háború előtti arcának visszahozásában is alkotó szerepem lehetett. De az már egy következő történet...